Hosszú Katinka, a magyar úszósport ikonikus alakja fontos bejelentést tett a közösségi oldalain: visszavonul a versenysporttól. A háromszoros olimpiai, huszonhatszoros világ- és harmincötszörös Európa-bajnok úszó megható szavakkal búcsúzott, köszönetet mondva mindazoknak, akik a karrierje során mellette álltak. Katinka 35 évesen gyakorlatilag mindent elért, amit egy úszó elérhet.
Hosszú Katinka, akit a világ csak Iron Ladyként ismer, szerdán este egy érzelmes posztban jelentette be visszavonulását a profi sporttól. Az úszó, akinek harminc éven át a víz és az úszás jelentette az életet, most úgy döntött, új fejezetet nyit életében. Bejegyzésében kifejezte a háláját mindazoknak, akik támogatták őt a pályafutása során, és megosztotta gondolatait az úszás iránti szenvedélyéről.
A háromszoros olimpiai bajnok sportoló visszaemlékezett arra a pillanatra, amikor először lépett be a medencébe, és hogy azonnal érezte, valami különlegeset talált.
„Harminc éven át a víz volt az otthonom, egy szentély, ahol megnyugvást és erőt találtam. Attól a pillanattól kezdve, hogy gyermekként először raktam a lábam a medencébe, tudtam, hogy valami varázslatosat fedeztem fel. A víz hűvös ölelése olyan volt, mintha hazatértem volna, egy hely, ahol a gravitáció megszűnt létezni, és minden egyes kartempó közelebb vitt az álmaimhoz” – fogalmazott Katinka, aki felidézte, hogyan lett belőle minden idők egyik legjobb úszónője.
„Ahogy előrehaladtam az úszókarrieremben, a kíváncsi gyerekből az egyik legeredményesebb női úszóvá váltam. Minden egyes verseny, amelyet megnyertem, nemcsak a kemény munkám és elkötelezettségem bizonyítéka volt, hanem a rengeteg edzésórának, a meghozott áldozatoknak és a családom, edzőim meg nem ingó támogatásának a tükröződése is. Sose felejtem a verseny izgalmát, az adrenalinszintem, ahogy a rajtkövön álltam, a világ elhalványult, csak a szívverésem hangja és a verseny ígérete maradt.” – írta Hosszú, majd így folytatta:
– Pályafutásom során olyan értékes leckéket tanultam meg, melyek messze túlmutattak a sporton. Az úszás megtanított a kitartásra a nehézségekkel szemben, a fegyelem fontosságára és a csapatmunka szépségére. Életem végéig tartó barátságokat szereztem, közösen nevettünk és sírtunk, megtapasztaltam a győzelmek örömét és a vereségek tanulságait. Minden egyes verseny egy új fejezet volt, egy lehetőség, hogy túllépjem a határaimat és felfedezzem a lehetőségem mélységeit.