A székely bácsi kimegy a hegyek közé kaszálni.
Viszi magával a kis unokáját is, hadd tanulja a mesterséget.
Napsütés, madárcsicsergés, minden rendben van.
Egyszer csak megszólal a kisfiú:
– Tata, mi az ott az égen?
– Hát az, fiam, egy repülő.
– És miért repül?
– Mert ha gurulna, akkor busz lenne.
Nevetnek egyet, aztán dolgoznak tovább.
Kis idő múlva a fiú megint kérdez:
– Tata, miért zöld a fű?
– Mert ha kék lenne, tenger volna.
A fiú bólint, tűnődik.
Majd kis idő múlva újabb kérdés:
– Tata, miért olyan nagy a hegy?
– Hogy legyen hol visszhangozni, fiam.
Tovább kaszálnak.
Majd a fiú rámutat a tehénre:
– Tata, miért bámul minket a tehén?
– Azért, fiam, mert ő is csodálkozik, hogy te mennyit kérdezel.
A fiú elhallgat, majd megint megszólal:
– Tata, te mindig ilyen okos voltál?
– Nem fiam, csak mióta meghalt a nagyanyád, azóta van időm gondolkodni.