Sarah izgatott és ideges volt az esküvője napján. Keményen dolgozott, hogy ez legyen élete legemlékezetesebb napja. Azt gondolta, hogy minden tökéletes lesz — a helyszíntől kezdve az ételen át a hercegnői esküvői ruhájáig.
Jövőbeli férje nagyszerű ember volt, és már alig várta, hogy „igent” mondjon neki, és örökké együtt legyenek, de a férje Jason tanúja nem volt sehol.
Amikor az apja átkarolta, azt mondta neki, hogy ez a nap pont olyan gyönyörű lesz, ahogyan mindig is elképzelte. Megfogta a kezét, és elindult az oltár felé, izgalomtól könnyes szemekkel.
Az oltár mellett azonban egy koporsó várta őket, amiről senki sem tudta, hogy és miért került oda.
Feldíszítve hevert a szertartás mellett, mindössze annyi volt ráírva, hogy az ifjú párnak.
Sarah nagyon kiakadt a morbid tréfán, menyasszonyi ruhában indult meg férjével felnyitni, hogy megnézzék mi az.
Ám amikor kinyitották volt nagy meglepetés: Jason barátja, a tanú volt benne, aki nevetve, viccesen ugrott ki belőle.
Sarah, Jason és az egész násznép kiakadt a morbid tréfán. Kellett jó pár óra, mire lenyugodtak a kedélyek és a kezdeti veszekedés abszurd nevetésbe fordult át.
A végére már mindenki úgy volt vele, ilyen emlékezetes esküvője valóban nem lesz senkinek.
Hát nem tudom, én nem örülnék neki, ha az esküvőm napján valaki ilyennel tréfálkozna, sem ott, sem később.