Az utolsó szakértői beszélgetésen a Házasság első látásra csapata teljesen belegázolt Zoli, de főként Orsi lelki világába. Míg arra próbáltak rájönni, miért nem működik a kettőjük kapcsolata, mi az a blokk, ami ennyire közéjük áll, eltaláltak egy olyan fájó pontot, amitől a pár közös erővel robbant. Zoli felállt, és ott helyben kilépett volna a kísérletből, míg Orsit alig tudták visszafogni a szakértők.
A feleséget teljesen feldúlta az, hogy Zoli az utóbbi két hétben nem volt hajlandó felvállalni ezt az arcát, ezt a normális emberi, szerethető énjét. Inkább a számára idegesítő „atyaúristent” játszotta, amivel sehogy nem tudott közös nevezőre jutni.
„Ne két hét után boruljon ki, hogy ő most nyílik meg elsőre az embernek” – állította dühösen Orsi. Hozzátette: „Nem érdeklődöm iránta, mint ember azért, mert úgy közeledett hozzám, amit az eleje óta elmondtam, hogy ne tegye. És ő még akkor is folytatta” – vallotta elcsukló hangon Orsi.
„Nem érdeklődik irántam, sem a munkám iránt, a gyerekem iránt, semmi iránt nem érdeklődik” – szólt bele a férj, amivel Orsi ismét nem értett egyet. „Semmi nem igaz, volt ideje betanulni ezt a sok [sípszó], amit most ő ledarált” – vágott vissza a feleség.
Orsit az bántja, hogy Zoli itt most áldozatként állítja be magát, holott meg sem próbálta meghallgatni őt, figyelembe venni a jelzéseit, csak játszotta a kamaszfiús szerepét. Most pedig mindent a feleségére hárít.
A szakértők igyekeztek választ találni a házaspár között eluralkodó helyzetre. Arra a következtetésre jutottak, hogy Zolinak két arca mutatkozott meg: a mosolygós srácé, „akinek nincsenek mély érzései, aki egy laza csávó, egy playboy, aki minden nőt megkap, aki mindenen átlibben”, de ez valójában az ő hárítása, ami Orsit nagyon is irritálja. Ez azonban, ez a normális, érett férfi hozzáállás, amit az ülés alatt mutatott, ez már az a Zoli, akihez Orsi tudna kapcsolódni.
Abból, ahogyan a házaspár egymással kommunikál, a szakértők azt is leszűrték, hogy azon kívül, hogy teljesen elmennek a másik mellett, és tulajdonképpen kifordítják egymás szavait, Orsi valójában nagyon alul értékeli magát Zolihoz képest.
„Kiragadsz a mondanivalómból egy kis részt, és az beragad” – gondolja Zoli. Orsi azonban a férje okfejtéséből, miszerint „azt mondtad ma nekem, hogy ha téged nem értékellek, akkor igazából ez totál biztos, hogy az életben nem lesz olyan ember, aki engem úgy fog elfogadni, ahogy vagyok, nem fognak szeretni, és továbbra is olyan rossz kapcsolatokban leszek” csak annyit értett: „Ő a jóisten konkrétan”.
Ebből a szakértők azt vonták le, ha Zoli a Jóisten, akkor Orsi hozzá képest nagyon alul van. Szerintük a nő leminősíti magát. Mire Orsi kiakadt: „Elborult az agyam, kábé mintha ők teljesen más mozit néznének, mint én. Én pedig most azt érzem, hogy sokkal feljebb vagyok, mint Zoli. Nem érzem magam alul. Egyáltalán nem érzem magam alul” – hangsúlyozta Orsi.
Hozzátette: „Nem vágyom erre az egészre, se a kapcsolatra, se arra, hogy két szót beszéljünk. Nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni egy olyan emberrel, aki otthon teljesen mást produkál, idejövünk emberek közé, és engem hazudtol meg” – fakadt ki Orsi.
A többi házaspár figyelemmel kísérte ezt a kis műsort, és míg egyesek fogták a fejüket, Judit őszintén kinyilvánította a véleményét: „Tenyérbemászó Orsinak a viselkedése. (…) Bottal nem piszkálnám, ha férfi lennék. Hiába csinos és szép kívülről, de belülről rothadt”.